ÁLOMFEJTÉS

2014. 10. 22.


 

Sigmund Freud a pszichoanalízis atyja 1900-ban jelentette meg az Álomfejtés (eredeti címe: Die Traumdeutung) című korszakalkotó művét. Freud a kötetben arra tesz kísérletet, hogy megmutassa: az álom értelmezhető, azonban nem azokkal a technikákkal, mint elődjei gondolták.

Az egyik ilyen technika a szimbolikus módszer, mely szerint az álom egész tartalmához rendelnek valamilyen jelentést. Erre már a Bibliában is láthatunk példát, amikor József megfejtette a fáraó álmát a hét bő és a hét szűk esztendőről. A másik egyfajta kódolási módszer, amikor az egyes motívumokat, megjelenő képeket külön-külön magyarázzák például egy álmoskönyv segítségével.

Freud ezzel szemben úgy véli, hogy álmaink korántsem fantáziánk értelmetlen, összefüggéstelen csapongásai az éjszaka folyamán. Az álmok komoly jelentőséggel bíró tartalmat hordoznak, képet adnak személyiségünkről, elfojtott vágyainkról, megélt traumáinkról.

Az álmok, az elfojtott vágyak leplezett teljesülései. Vágyaink egy részét tudatunk elfojtja és tudatalattinkba szorítja vissza éber állapotunkban, mert ezek a reális világban legtöbbször megvalósíthatatlanok. Ezek az elfojtott törekvések azonban nem szűnnek meg létezni, hanem folyamatosan próbálnak a felszínre kerülni. Mialatt álmodunk megjelennek a vágyaink agyunk által módosított, ezért első látásra értelmezhetetlen zagyvaságnak tűnő képei.

A gyermeki tudatnak még nincs szüksége torzításra, ezért ha egy fiatal gyerek álmait vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy azok egészen egyszerűek és könnyen megmagyarázhatóak. A kisgyermek mindig azoknak a vágyaknak a beteljesedéséről álmodik, amelyek az előző napon ébredtek fel benne, de kielégülést nem leltek. Velük ellentétben a felnőttek álmai nehezen értelmezhetőek, az ő tudatuk már az erkölcsi és társadalmi elvárásoknak megfelelően ferdít a vágyképeken.

Kozma Katalin

Export vezető



Kommentek