BUSÓJÁRÁS

2016. 02. 03.


 

A mohácsi busójárás messze földön ismert népszokás: télbúcsúztató, tavaszköszöntő, ünnep. Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák.

A monda szerint a mohácsi csata után a város lakói a Duna túlpartján lévő mocsaras, nádas, lápos vidékre menekültek a megszállók elől.

Hosszú éveket kellett ott eltölteniük, míg nem egy este a tűz mellett az egyik öreg így szólt: ”Álmot láttam. Az álmomban egy aranyszőrű lovon ülő arany ruhás férfi azt mondta nekem: Szedd össze az embereket, bújjatok birkabőrbe, készítsetek ijesztő maszkokat, melyek se állatot se embert nem ábrázolnak. Vigyetek magatokkal mindenfélét, amivel hatalmas zajt csaptok, aztán amikor a nap még nem kelt fel, de már úton van, keljetek át a Dunán és ijesztő öltözéketekkel, hatalmas zajjal, lármával űzzétek ki a törököt a városból.”

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Rapcsák József

Gazdasági Igazgató



Kommentek